A tudati fejlődés, a traumától-karmától való megszabadulás útjának fontos állomása, amikor elérkezünk oda, hogy képessé válunk figyelembe venni, a cselekedeteink hogyan hatnak a környezetünkre. A teremtést, a harmóniában maradás feltételeit tanuljuk ezzel. Ha fel akarjuk magunkat szabadítani a karmánk kötöttségei alól, tisztában kell lennünk azzal, hogy egyáltalán miképp jön létre a karma, miben rejlik a lényege.
Ennek kapcsán szeretném kiemelni, hogy vannak, akik nagyon érzékenyen reagálnak minden romboló, karmát építő energiára: a gyerekek. Mivel sokkal inkább ki vannak szolgáltatva a környezetüknek, a felnőttek döntéseinek következményei alapvetően befolyásolják a világukat. A gyermeki lélek tökéletesen tükrözi a környezete traumáit, karmáját.
Ráterheljük a saját bűneinket a gyerekekre, így adja át az egyik generáció a következőnek a karmáját. Mondok erre egy gyakorlati példát.
Férfiként megtetszik egy nő, akiről kiderül, hogy párkapcsolatban él, sőt anya. Ha létre is jön a kölcsönös vonzás, illúzió azt gondolni, hogy ennek bármi köze lesz a szeretethez. Ez a vonzás ugyanis traumát fog generálni, karmát fog építeni minden érintettben.
A befogadó gyermeki tudat szivacsként vonzza a traumát is
A karma alapja ebbe a helyzetben a gyermeki megélés lesz. Lehet, hogy nem tudja, mi történik az anyukája és egy idegen férfi között, de az energia megérkezik hozzá. Egy energia-rendszerben élnek, a szüleivel közös pszichés térben fejlődik. A szülők megélései, lelki-érzelmi folyamatai mélytudati rétegekben csapódnak le benne.
Beszűrődik a lelkivilágába egy idegen férfi energiája. Az érzés, hogy az anya figyelme nem a közös világukon van. Ebben pedig megjelenik a veszteségélmény, a félelem az idegen behatolótól, a csalódás a szeretetben, az összetartozásban, a jövő miatti szorongás.
Ismerős érzelmek? Hány olyan helyzet volt már az életedben, amikben ezt megélted? Eszedbe jutott valaha, hol lehet ezeknek az érzelmi megéléseidnek a gyökere, mitől viselnek meg újra és újra?
Itt az ideje leszámolni azzal az illúzióval, hogy a titoknak tartott cselekedeteink láthatatlanok. Minden, amit teszünk, érzünk, továbbgyűrűzik a környezetünkben élők lelkivilágába. A gyerekek pedig a maguk nyitott és befogadó lelkével mindent bevonzanak a környezetükből. A felnőttek összes lelki-testi bántalmazását, a sérüléseket, amiket egymásnak okoznak.
Így építi fel a mostani generáció az utódok karmáját. Az anyák és apák bűnei a gyerekeken keresztül jelennek meg a következő generációban. Ez a felismerés nem csak a buddhizmus sajátja. “Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen” – olvassuk a Bibliában.
Tanuljunk meg tudatosak lenni arra, hogy amit teszünk, hogyan hathat a gyerekekre. Mi az a karma, amit tudatlanságunkban, figyelmetlenségünkben ráterhelünk a jövőre.
