Törökország 21. századi janicsárjai

Törökország 21. századi janicsárjai | AZ1.HU
Siewert András

Siewert András

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
Siewert András

Siewert András

A jelenleg uralkodó magyar politikai elit erkölcstelenségét és teljes következetlenségét nem csak a Borkai-féle történetek mutatják, hanem a Szíjjártó-féle kapcsolatépítés és diplomácia is. Miközben itthon azzal riogatja a népet a kormánypárti propaganda, hogy Európa iszlamizálódik, az Orbán-kormány látványosan dörgölőzik ahhoz a török politikához, ami nem csak az iszlám nacionalizmus fellegvára, hanem legmagasabb szinten álmodozik egy új-oszmán birodalomról.

Újabban pedig már nem csak álmodozik, hanem aktívan és erőszakosan beavatkozik egyre távolabbi országok konfliktusaiba. Szíria, Irak és Líbia után most az azeri-örmény konfliktusban is ott vannak a Törökország által finanszírozott fegyverek és fegyveresek. Míg Szíriában és Líbiában az orosz érdekekkel ütközik Erdogan agresszív politikája, Hegyi-Karabah esetében egy kifejezetten muszlim-keresztény szembenállást provokál, legalábbis így élik meg a helyiek, és sok támogató az egyik vagy a másik oldalon. Mit tesz erre a keresztény értékek védelméről papoló magyar kormány? Leteszi a voksot a török-azeri katonai invázió mellett.

A török kormány időközben már egy több tízezer fős irreguláris fegyveres erőt mozgat a térségben a saját érdekeinek megfelelően. A pontos számokat senki sem tudja, de a SOHR független szír megfigyelő központ szerint csak Líbiába 17 ezer szír fegyverest dobtak át légi vagy tengeri úton. (Összehasonlításképp: a magyar honvédség hivatásos állomány jelenleg nem éri el a 24 ezer főt.) Ezeket a fegyveres csoportokat pedig nem csak az iszlám nacionalizmus ideológiája kovácsolja össze, az alakulatok felszívták a széthullott Iszlám Állam fanatikusait is. Erdogan 21. századi janicsárjainak történetét mutatjuk be ebben a cikkben.

Ahogy minden elkezdődött: Törökország a szír polgárháborúban

Törökország és Szíria viszonya már a szír polgárháború előtt sem volt felhőtlen, a konfliktusban azonban gyorsan ellenséggé vált Erdogan és Asszad. Az arab tavasz 2011 nyarán véres polgárháborúba torkollt, június elején elindult a szír menekültek áradata a szomszédos Törökország felé. Több mint egy év telt el, amikor 2012. június 22-én a szír légvédelem a határrégióban lelőtt egy török vadászgépet, amely szerintük megsértette az ország légterét, mindkét pilóta életét vesztette. Néhány nappal később egy televíziós beszédben Erdogan éles kirohanást intézett a szír vezetés ellen, és teljes támogatásáról biztosította az Asszad ellen harcolókat.

Október elején szír tüzérségi lövedékek csapódtak be török területen, megölve egy anyát és négy gyerekét. Röviddel később a török hadsereg először támadott célokat szír oldalon, október 4-én pedig a török parlament felhatalmazta a hadsereget, hogy a határon átnyúló katonai műveleteket vezessen. A szír polgárháború nagyjából eddig az időpontig viszonylag áttekinthető maradt: voltak az Asszad-párti erők és az ellenük küzdő FSA (Free Syrian Army, azaz Szabad Szír Hadsereg), minden külföldi szereplő eldönthette, kinek az oldalán áll.

Az Iszlám Állam 2013-as rohamos térnyerésével azonban átláthatatlanná vált a helyzet. A katonai sikerek elmaradásával sorban önállósodtak egyes FSA-egységek, amik időnként összefogtak, máskor szembefordultak egymással, újabb csoportokra szakadtak. A szír polgárháború ettől a ponttól a látszat ellenére már nem ideológiák harca volt, hanem elsősorban üzlet. Különböző külföldi államok más-más csoportokat szponzoráltak, láttak el fegyverekkel és pénzzel, amennyiben olyan harci műveleteket végeztek, amik az ő érdekükben álltak. Nem célja ennek a cikknek, hogy részletesen taglalja a szír polgárháborús szereplőket, azokat a csoportokat emeljük ki, amik Törökország támogatásával váltak jelentősebb katonai tényezővé.

2016-tól a törökök átgondolt koncepció mentén kezdték kiépíteni a kapcsolataikat a szír milíciákkal. Voltak és vannak megtűrt csoportok (mint 2017 előtt az Al-Kaida közeli An-Nuszra Front), titokban támogatott szervezetek, például az Idlib-ben jelentős szerepet játszó, lényegében az An-Nuszra Frontból kinőtt Tahrir al-Sham (HTS), valamint pénzzel, fegyverekkel támogatott milíciák. 2019 óta Törökország megpróbál minden általa támogatott fegyveres csoportot az ún. Szír Nemzeti Hadseregbe integrálni, ami már szervezetileg és pénzügyileg is a törökök ellenőrzése alatt áll. Törökország és a különböző szír fegyveres csoportok kapcsolatának alakulását az alábbi ábrán foglaljuk össze (angol nyelvű forrás):
Törökország és a szír fegyveres milíciák kapcsolatai | AZ1.HU

A Szír Nemzeti Hadsereg (Syrian National Army, SNA) a fenti ábrán is látható “evolúció” során 2019-re lényegében Törökország proxi hadseregévé vált. 28 nagyobb milícia egyesült egy központi katonai irányító-szervezetben, amely az utasításait de facto a török hadseregtől ill. politikától kapja. Az egyesült SNA létszámát lokális források minimum 80 ezer főre becsülik. Nyugati hírszerzési források szerint ezek között több tízezer fő szélsőséges iszlamista is van, akik az Iszlám Államhoz vagy a szíriai Al-Kaidához közelálló milíciákból szivárogtak át az évek során.

A dzsihadista szellemiség jelenlétét az SNA berkein belül jól mutatják az elmúlt hetek eseményei; a Samuel Paty nevű tanár ellen október 16-án elkövetett iszlamista hátterű gyilkosság után Emmanuel Macron francia elnök a szélsőséges iszlám elleni erőteljesebb fellépést jelentett be. Erre válaszul Erdogan török elnök lekreténezte Macron-t, Franciaország elleni tiltakozásokra, és a francia termékek bojkottjára szólított fel. Erdogan felhívása után több arab országban is tüntetések voltak, többek között a török katonai támogatással 2019 októberében elfoglalt észak-szír Ras al-Ayn városában. Ahogy az október 22-i felvételen látható, az SNA fegyveresei az Iszlám Állam használt zászlókat és feliratokat emelnek a magasba.

 

A Tahrir al-Sham (HTS) közel száz kisebb-nagyobb csoportot integráló iszlamista szervezet, összlétszámuk mintegy 20 ezer fő. Az Iszlám Állam végével jelenleg tekinthetjük Szíria legszélsőségesebb dzsihadista gyűjtőszervezetének, többször nevezték az Al-Kaida szíriai szárnyának. Törökország ugyan hivatalosan terrorszervezetnek nyilvánította, és Idlib területén rendszeresen összetűznek az SNA különböző alakulataival, de együttműködésre utaló jelek is vannak. Így többek között a HTS nem akadályozta meg, hogy a török hadsereg ellenőrző pontokat alakítson ki az általuk ellenőrzött területen, továbbá a HTS ellenőrzi szinte a teljes szír-török határt Idlib területén.

Törökország szerepe a líbia konfliktusban

Törökország a Szír Nemzeti Hadsereg kötelékébe integrált csoportokat 2020 elején kezdte el Szírián kívül is bevetni. A török parlament 2020. január 2-án felhatalmazta a hadsereget, hogy katonailag is beavatkozzon a 2014 óta zajló második líbiai polgárháborúba. Addigra sajtóértesülések szerint Törökország már mintegy 300 zsoldost át is hajózott Líbiába, akiket 2019 decemberétől kezdett el verbuválni. A török katonai beavatkozás pikantériája az volt, hogy Szíria után Erdogan itt is szembekerült Oroszországgal. Míg Törökország a Tripoliszban székelő Nemzeti Megmentési Kormányt  támogatta (Government of National Accord, GNA), Oroszország mintegy 3.000 Wagner-zsoldossal és fegyverekkel támogatta a vele szembenálló Líbiai Nemzeti Hadsereget (Libyan National Army, LNA).

Törökország összesen mintegy 18 ezer szír fegyverest küldött Líbiába, akik az első hónapokban a török hadsereg által biztosított drón- és hírszerzési támogatással jelentős katonai sikereket értek el, több stratégiai fontosságú települést is elfoglalva az LNA -tól. 2020. július 4-én azonosítatlan nem-líbiai vadászgépek támadást intéztek az Al-Watiya légitámaszpont ellen, ahol Törökország az általa biztosított haditechnika egy részét állomásoztatta. A légitámadás nyomán komoly haditechnikai veszteségei lettek a török támogatású egységeknek.

Néhány héttel később a GNA és az LNA fegyverszünetet kötött, és Törökország elkezdte a fegyveresek kivonását Líbiából. A Syrian Observatory for Human Rights (SOHR) szerint a líbiai harcokban Törökország 471 zsoldosa vesztette életét, közöttük 34 fiatalkorú. A SOHR legalább 50 szír zsoldost azonosított korábbi ISIS-harcosként, továbbá azt is állították, hogy a török hírszerzés az Iszlám Állam 2.500 tunéziai tagját is Líbiába szállította, hogy részt vegyen a harcokban a szír zsoldosok oldalán. Ennek az a háttere, hogy egyetlen külföldi államból sem érkezett több önkéntes az Iszlám Állam soraiba, mint Tunéziából, számukat legalább ötezer főre becsülik, az Iszlám Állam széthullása után pedig szétszóródtak a Közel-Keleten.

Már több ezerre rúghat a Hegyi-Karabahban harcoló zsoldosok száma

2020. július végén Azerbajdzsán és Törökország egy két hetes hadgyakorlatba kezdtek, amelyben mind légi-, mind szárazföldi egységek részt vettek, ahol a két hadsereg közötti együttműködést gyakorolták krízishelyzetekben. A hadgyakorlatban a török reguláris erők 11 ezer katonája vett részt, kiemelt szerepet kapott az azeri hadseregben rendszerbe állított, török fejlesztésű Bayraktar TB2 drónok tesztelése. Törökország észak-szíriai és líbiai hadműveleteiben már fontos szerepet játszottak a drónok, amelyek nem csak felderítésre, hanem elektronikus hadviselésre, precíziós rakétatámadások indítására is alkalmasak. A hadgyakorlatok folytatódtak szeptemberben is, aztán szeptember 27-én az azeri csapatok elkezdték a bevonulást Hegyi-Karabah (más néven: Arcah Köztársaság / Republic of Artsakh) területére.

Az akció jól előkészített volt, kihasználva a török katonák és haditechnika jelenlétét Azerbajdzsán területén, és a korábbi hetek hadgyakorlatainak tapasztalatait. Ennek látszódott a következménye is, az azeri csapatok jelentős területi sikereket értek el néhány nap leforgása alatt.

Törökország tagadja, hogy az általa irányított fegyveres milíciák részt vesznek a karabahi harcokban, azonban a bizonyítékokat maguk a fegyveresek szolgáltatják, akik rendszeresen posztolják “fegyvertényeiket” vagy “mártírjaikat” közösségi oldalaikon. Legutóbb, 2020. október 26-án a Hamza Brigád jelentette be, hogy az örmények egyik tüzérségi támadásában életét vesztette Adel al-Shahir, a zsoldosok egyik magas rangú parancsnoka. Október 2-án az orosz Novaja Gazeta 700-1000 közé tette a konfliktusban harcoló török zsoldosok létszámát. Néhány nappal később az orosz hírszerzés már több ezer fősre becsülte az azeri oldalon harcoló szírek létszámát, akik többnyire a Hamza Brigád és a Murad Szultán Brigád tagjai.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

AZ1 figyelő

Nem szeretnél lemaradni arról, hogy szerintünk milyen fontos dolgok történtek a világban? Iratkozz fel, és heti egy alkalommal postázzuk az e-mail címedre az ingyenes AZ1 Figyelőt. 

Legújabb hírek

ez is érdekelhet