Titkosszolgálatok a Szájer-ügyben

A Szájer-ügy és a német titkosszolgálat | AZ1.HU
Siewert András

Siewert András

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
Siewert András

Siewert András

A napokban a mihazánkos Toroczkai László közzétett egy videót, amelynek a lényege, hogy a Szájer-botrány mögött izraeli titkosszolgálati szálakat vél felfedezni. A videóba 11:23-nál kezdődően beleszőtte a 2018-as Black Cube-ügyet is, és mivel felbukkan benne az arcom, röviden reflektálnék arra, mikben téved Toroczkai, aki a jelek szerint továbbra sem érti sem a nagypolitika bugyrait, sem a titkosszolgálatok működési logikáját. A mondandóm kifejtéséhez vissza kell menni öt évet az időben.

Amikor 2015 nyarán elkezdtem önkénteskedni a Migration Aid-nél, nem csodálkoztam azon különösebben, hogy az ember menekültek segítése közben lépten-nyomon belebotlik titkosszolgálatokba. A 2015 nyara és 2016 márciusa közötti időszak a Balkánon kaotikus volt, tízezrével vándoroltak az emberek Nyugat-Európa felé. Kézenfekvő volt, hogy ezt az átláthatatlan helyzetet mindenféle kétes elemek, és akár közel-keleti terroristák is megpróbálják kihasználni arra, hogy a menekülők közé keveredve Európába jussanak.

Ebben a helyzetben a titkosszolgálatok szokásosnál intenzívebb jelenlétére a vándorlási útvonal mentén szükség is volt. Arról lehetett őket felismerni, hogy egyik pillanatról a másikre jelentek meg összeszedetten működő, de tök ismeretlen lokális segélyszervezetként, jól informáltak voltak, kiapadhatatlannak tűnő pénzügyi forrásokkal rendelkeztek, és jobban érdekelték őket az információk, mint a szükséget szenvedők megsegítése. Tudomásul vettük a jelenlétüket, és azt is, ha mi kerültünk az érdeklődésük fókuszába. Nem volt takargatni valónk. Azzal is tisztában voltunk, hogy az itthoni nemzetbiztonsági szolgálatok látóterében is ott vagyunk, figyelemmel kísérhetik a tevékenységeinket, pénzügyi mozgásokat. Ezzel együtt kellett élnünk.

“Siewert a BND ügynöke”

A Black Cube-ügy körüli zűrzavarban aztán belebotlottunk abba, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatalnak (AH) már 2015 nyarán volt informális kapcsolata a Migration Aid-en belül, aki valamilyen oknál fogva azt találta mondani a hivatal embereinek, hogy szerinte Siewert András a BND (Bundesnachrichtendienst), azaz a német hírszerzés embere. Hogy csak ez volt-e az oka, vagy egyébként is az elhárítás fókuszában voltam, nem tudom, de kellő diszkrécióval intenzív adatgyűjtés indult velem kapcsolatban. Elvégre a BND mégis barátinak számító titkosszolgálat, ne legyen ebből botrány. Annyira mégsem sikerült a diszkréció, hogy később erre ne derüljön fény, viszont a pontos körülményeket nem szeretném publikussá tenni.

Évtizedek óta foglalkozom metakommunikációs kutatások gyakorlati alkalmazásával, idővel magam is megtanultam, hogy a mimika és testbeszéd mit árul el valakiről. Az ember figyelme kihegyeződik minden viselkedési és kommunikációs anomáliára, és onnantól fokozottan figyeli a jelzéseket. Ennek a készségnek sok hasznát láttam ezekben az években. Mindjárt kiderül, hogy ezt miért írom le.

Ha az ember higgadt és átgondolt döntéseket szeretne hozni egy kaotikus szituációban is, meg kell tanulnia az információk gyors és széleskörű analizálását, értékelését. Az évek során felhalmozott tapasztalatokra építve egy idő után szinte rutinszerűen szűrtem minden információs anomáliát, ezért szúrtam ki 2017 őszén már az első e-mail után, hogy valami nem stimmel a Smart Innotech (SI) megkeresése körül. A SI volt a Black Cube nevű izraeli privát titkosszolgálat virtuális “fedőcége”. Nem fejtem most ki az egész történetet, aki annak idején nem találkozott vele a médiában, itt utána olvashat.

Természetesen akkor még nem tudtam, mi ez a Smart Innotech, csak gyanús volt a kommunikációjuk, és az e-mailben tett nagyvonalú pénzügyi ajánlatok a “költségeim fedezésére”. Mivel érdekelt, pontosan kik és mit is akarnak tőlünk, belementem a játszmába. Ugyanakkor a saját bebiztosításom érdekében jeleztem az ügyet az Alkotmányvédelmi Hivatal felé.

A bécsi idegenek

Az AH nem javasolta, hogy részt vegyek a SI által kezdeményezett bécsi találkozón, de a kockázatokat mérlegelve, saját felelősségemre mégis bevállaltam. Nem mentem felkészületlenül, minden adott volt ahhoz, hogy titokban készülhessen hangfelvétel, illetve letöltöttem a telefonomra egy applikációt, ami elsötétítve tartja a képernyőt használat közben is.

Azt gyorsan felmértem, hogy a kommunikációs partnereim vérprofik, legalábbis “Mr. Aleksandrov”. De azt is láttam a metakommunikációjukból, hogy túl magabiztosak, és az sem tűnik fel nekik, ami nekem: a szomszéd asztalnál ülő férfi egy órán keresztül ugyanazt az újságoldalt nézi. Némi aggodalommal szemléltem az Aleksandrov által az asztalra kitett, számomra azonosíthatatlan álcázott kütyüt, volt bennem némi félelem, hogy megpróbálják lehúzni a telefonom tartalmát. Igyekeztem érdeklődő, de mégis kicsit bizonytalan benyomást kelteni, aztán egy hosszú körmondat közepén játékosan felemeltem a telefonom, és intenzív gesztikulációnak álcázva nyomkodni kezdtem a lesötétített képernyőt. Majd 10 perccel később kimentem a WC-re, és megnyugodva konstatáltam, hogy használható fotókat készítettem. Úgy voltam vele, így legalább megtudom, lemásolják-e a telefonom tartalmát.

Titokban készült fotók a Black Cube ügynökeiről | AZ1.HU / Siewert András
Titokban készült fotók a Black Cube ügynökeiről | AZ1.HU / Siewert András

Hát semmi feltűnőt nem vettek észre, ez egyértelmű lett az utána következő levelezésből, illetve abból, hogy pár nappal később meghívtak egy újabb bécsi találkozóra.

Ezen már kvázi haveri lazasággal ment a kommunikáció, nekem viszont azonnal feltűnt, hogy pár perccel az érkezésünk után leül egy szomszédos asztalhoz az “újságolvasó férfi”, ezúttal egy hölgy kíséretében. Innentől részben megosztottam a figyelmem, és feltűnésmentesen megpróbáltam azt is észlelni, mi történik annál az asztalnál. Ami egyértelmű volt, hogy a rendelés leadásánál hibátlan némettel kommunikáltak a pincérrel.

Okom volt azt feltételezni – ennek a miértjeire nem szeretnék kitérni -, hogy ők nem az AH emberei voltak. Két lehetséges magyarázat volt: vagy az AH bevonta az ügybe az osztrák elhárítást, ennek van a kisebb valószínűsége, vagy eleve rajta volt az ügyön egy másik titkosszolgálat is, akik figyelemmel kísérték a Black Cube tevékenységeit.

Szájer, Orbán és a titkosszolgálatok haragja

És most ugorjunk egy nagyot Brüsszelig és Szájerig, hogy rálássunk a két ügy közötti összefüggésre.

A magyar nemzetbiztonsági szolgálatokra a mai napig rávetül a III/III-as csoportfőnökség árnyéka, voltak mindenféle botrányok a rendszerváltás után is, ezért az a benyomásom, hogy mára megpróbálják annyira tartani a távolságot a pártoktól és politikusoktól, amennyire ez csak lehetséges. Ezt például Németországban teljesen más szemléletmód övezi. Ott a német politikus vagy párt is a Verfassungsschutz (a mi AH-nk megfelelője) fókuszába kerülhet, és ezt kommunikálni is szokták. Szóval a német titkosszolgálatok számára a politikus nem tabu.

Pont a Black Cube-ügy két dolgot nagyon világossá tehetett a külföldi titkosszolgálatok számára: hogy elkanászodtak a privát titkosszolgálatok, és hogy a magyar politikai elit nem ismeri a saját határait, azaz európai szintű biztonsági kockázatot rejt. Mivel a magyar titkosszolgálatok elvi okokból nem hajlandóak kordában tartani a magyar politikusokat és azok háttérembereit, ez is a többi titkosszolgálatra marad. Ebben nyilván kiemelkedő szerepe lehet a BND-nek, hiszen Magyarország a német gazdaság és politika “befolyási övezete”, ez még a nagy orbáni szabadságharc mellett is geopolitikai tény marad.

Hogy még egyértelműbben fogalmazzak: a Black Cube-ügy kapcsán megszólalt a vészcsengő a nemzetbiztonsági szakemberek és titkosszolgálatok világában. Ugyanis a magyar kormány háttéremberei bizonyságot tettek arról, minden vörös vonalat hajlandóak átlépni. Mert az, hogy a politikai haszonszerzés érdekében képesek egy külföldi titkosszolgálatot rászervezni a saját civiljeikre és más EU-állampolgárokra, egyértelműen túlment minden elfogadható elvi és törvényi határon. Ha pedig a magyar politikai elit nem látja magától a határait, fel kell neki mutatni. Ez már önmagában legális célponttá tehette az európai titkosszolgálatok számára a magyar politika hangadóit és háttérembereit.

A fideszes elit: titkosszolgálati kánaán

A Fidesz szekrénye tele van csontvázakkal, amivel nyilván Orbán is tisztában van. A borkaizmus és a szájerizmus nem elszigetelt jelenségek a politikai elitben. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a hatalmon lévő politikai elit gerincét három fő csoport alkotja: az “ősfideszesek”, akik anno egy marihuánás cigi mellett vitatták meg szélsőségesen liberális nézeteiket, és hát, van erre egy magyar közmondás: kutyából nem lesz szalonna. Elkezdhetnek politikai okokból templomba járni és keresztényesdit játszani, de ahogy Szájer ügye is mutatja, az alapok megmaradnak. Egy rövid beszúrás erejéig itt szeretném megjegyezni, emberileg sajnálom Szájert, hogy életének nagy részét hazugságokban kellett leélnie.

Az elit másik nagy csoportját azok alkotják, akik a felemelkedési lehetőséget látják a Fideszben, a hatalmat és a pénzt. Nekik alapból nincsenek elveik, mindent lehet a cél érdekében, a kábítószer ugyanúgy alapkellék ebben a közegben, mint a luxusprostituáltak.

A harmadik csoport pedig azokból a gazdasági vezetőkből áll, akik mindig az aktuális hatalomhoz simulnak. Mivel pénzzel intéznek el mindent, van is miért tűzközelben maradniuk, egy jól működő jogállamban egy-kettőre a hűvösön találnák magukat – a milliárdjaik ellenére.

Ez nyilván leegyszerűsített bemutatása a politikai elitnek, de rámutat arra, mekkora támadási felületet cipel magával az Orbán-kormány. Kánaán az ellenfél titkosszolgálatainak, rémálom a sajátjainknak.

Orbán hibájába bukott bele Szájer

Orbán volt olyan botor, és a német EU-elnökség idején nagy hanggal vétóról kiabált. Angela Merkel viszont nem véletlenül 15 éve az EU legerősebb országának kancellárja. “Zuckerbrot und Peitsche” – ez egy német szólás, amit valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy “nyalánkság és ostor”, ami összefoglalja két szóban, mi a merkeli politika működése Orbánnal kapcsolatban. Néha meg kell simizni a buksiját, ha pedig elszáll vele a ló, meg kell mutatni a határait.

Az orbáni kommunikáció idehaza egyszerű, mint a faék. “Harcoltunk és győztünk”. Orbánnak csak az a fontos, hogy ezt elmondhassa minden helyzetben, így úgy tűnhet: ő a magyarság verhetetlen hadvezére. Orbánnak ezt a kommunikációs stratégiáját nyilván Merkel és a tanácsadói köre is látja jó ideje. A döntéseket tehát úgy kell meghoznia, hogy Orbán elégedett legyen, hozhassa a szokásos kommunikációs formuláit, ugyanakkor egyértelművé tegye: nem a magyar farok csóválja az európai kutyát.

A nagypolitika legalább annyira szól háttéralkukról, szóbeli megállapodásokról, titkos mellékletekről, gesztusokról és többé vagy kevésbé finom figyelmeztetésekről, mint írásban rögzített szerződésekről. Ha olyan nagy volumenű ügyekről van szó, mint az EU költségvetése, ezt érdemes szem előtt tartani.

Toroczkai a videós monológjában úgy elemzi a brüsszeli rendőrség rajtaütését a szájeres szexpartin, mintha valami ZS-kategóriás kémfilmet nézne. Szerinte gyanús, hogy a rendőrök felvételt készítenek, és hogy közben rádióznak, azaz jelentenek valakinek. Mintha nem tudná, manapság hogyan zajlik egy rendőrségi akció.

A titkosszolgálati műveletek lényege, hogy a szervezet munkatársai, a célok, a részletek fedésben maradjanak. Ha a műveletben résztvevő ügynök azonosíthatóvá válik, vége a terepi munkájának. A Black Cube-ügyben lefotózott “Mr. Aleksandrov” is nyugdíjba vonulhatott, vagy irodai munkatársként végezte. Egy titkosszolgálat mindig annyit fog tenni egy művelet sikere érdekében, amennyi feltétlenül kell, és mindezt úgy, hogy minimális legyen a lebukás kockázata.

A Szájer-ügy esetében ehhez elég, ha információval rendelkeztek arról, hogy a magyar EU-képviselő tervezi a részvételét ezen a bulin, és utána névtelenül felhívták a rendőrség figyelmét az illegális összejövetelre. Pont ennyi kellett az akció sikeréhez, semmivel sem több. Szájer nyilván több-kevesebb rendszerességgel látogatott ilyen helyeket, csak a lebuktatás időpontját kellett eldönteni.

Naivitás lenne azt gondolni, hogy Szájer véletlenül bukott le, holott évtizedek óta élte ezt az életmódot. Pont akkor, amikor zajlottak az EU jövőjével kapcsolatos egyeztetések Orbánnal, pont abban a városban, amit Orbán rendszeresen pellengérre állít (“megvédjük a magyarokat Brüsszeltől”), pont az EU-ba delegált hadvezére volt érintve. Azért lássuk be, ez így egy erős üzenet. Hogy most a BND dolgozott alá Merkelnek, vagy valamelyik más európai vezető elégelte meg Orbán hisztijét, titok marad. A vétós kommunikációjával a magyar kormány sok ellenfelet szerzett, sok érdeket sértett.

Ha pedig a miniszterelnöknek az a víziója, hogy úgy lehet a magyarok hőse, ha folyamatosan szembepisil az európai széllel, ne csodálkozzon, ha időnként pisis lesz a nadrágja. A következményeket pedig szagolhatják a harcostársai is.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

AZ1 figyelő

Nem szeretnél lemaradni arról, hogy szerintünk milyen fontos dolgok történtek a világban? Iratkozz fel, és heti egy alkalommal postázzuk az e-mail címedre az ingyenes AZ1 Figyelőt. 

Legújabb hírek

ez is érdekelhet