Hogyan változtatta meg az életemet a meditáció?

Hogyan változtatta meg az életemet a meditáció? | AZ1.HU
Siewert András

Siewert András

Olvasási idő: 5 perc
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
Siewert András

Siewert András

Egészen pontosan így hangzik a címben feltett kérdés: hogyan alakította át az életről alkotott felfogásomat mindaz, amit befelé fordulva, a tudat (pszichés tér) mélységeiben tapasztaltam?

A megértéshez vissza kell menni az időben majdnem 4 évtizedet. 12 évesen átestem egy agyhártyagyulladáson, 10 napig voltam kómában. Furcsa érzésekkel és képekkel „tértem vissza“, évekkel később ezeket egyfajta „halálközeli“ élményként definiáltam magamban, papírra vetettem az emlékeimet, ebből idézek most egy részletet:

Azt érzem, hogy valami ellenállhatatlan erővel vonz maga felé, mint valami óriási mágnes. Békés, örömteli érzés fog el… Egy fénycsíkon száguldok a másodperc tört részéig. Aztán csend és nyugalom vesz körbe, majd elkezd kitágulni a tér. Tudom, megérkeztem. Mosolygós szempár nyújtja felém a karjait. Minden fehér fényből van és mégis mindennek van formája. Egyre több alakot látok körülöttem. Ami elsőre megfog, az a tekintetük és az abból áradó erő és szeretet. Van közöttük kékesen világító emberszerű tekintet, de nagy, mandulavágású szemek is…

Egy közös van bennük, látom, hogy örülnek nekem, körbefonnak, átölelnek. Vajon miért szeretnek ennyire? Épp hogy megérkeztem, a testemet nem érzem, az nem érinthette meg őket, a tulajdonságaimat sem ismerhették meg ilyen rövid alatt. Mégis azonnal befogadtak. Valahogy tudom, hogy idetartozom, otthon vagyok.

Hullámokban érzem magamban a melegítő gondolatokat, lassan kitisztulnak a hangok és egyre színesebbé válnak a képek. Mintha valami mély álomból ébrednék és mindaz, amit az előbb megéltem, nem is lett volna valóságos. Emlékszem még a testemre, lepereg előttem minden, amit megéltem. De mintha mindez már csak valami mély álom lenne, most végre kinyithatom a szemem és élvezhetem a valóságot.

Ahogy kitágul körülöttem a tér, magamban érzem a körülöttem lévők gondolatainak lüktetését. Mint amikor kavicsot dobnak a vízbe és a hullámok egyre nagyobb köröket leírva száguldanak a vízen, úgy tágul az érzékelésem horizontja. Néhány pillanattal később pedig már bennem dobban az univerzum minden létezőjének gondolata – pont ez a felemelő érzés van bennem. Azt hihetnénk, hogy ez hatalmas káosz, de nem: olyan, mint egy zenei szimfónia, ahol minden hangnak megvan a saját szerepe, hogy végül összeálljanak egy harmonikus egésszé. Most már nem csak megértem, hanem meg is élem: van egy hely valahol az univerzumban, ahol minden élet összeér és valami elképesztő módon összefonódik egy egységgé. Mintha minden lény egy hatalmas kozmikus test egy-egy sejtje lenne.

Nem akarok most elmerülni annak a kérdésnek az eldöntésében, az ilyen jellegű “emlékek” hogyan alakulnak ki bennünk, minek a lenyomatai, de ami biztos, hogy az elmém számára egy nagyon markáns pszichés motiváció lett. A kórházból hazatérve megváltozott az érdeklődésem, az kezdett el foglalkoztatni, mi történik a halál után, vannak-e “angyalok”, meg úgy általában, bármiféle intelligens élet, ami túlmutat a jelenlegi ismereteinken.

Az “új” életem első lépései a tudat mélységeibe vezettek

Mivel abban az időben (a nyolcvanas évek közepén) sem internet, sem Magyarországon elérhető irodalom ehhez a témához nem volt, ösztönösen ismerkedtem a tudat mélyebb rétegeivel. Légzőgyakorlatokat csináltam, és esténként elalvás előtt megpróbáltam a figyelmemmel belső észlelésekre fókuszálni. Az első években, még szinte gyerekként szerzett tapasztalataim is azt mutatják, a belső világunk felfedezésének igénye és képessége lényegében belénk kódolt, ha időt szánunk rá, különösebb instrukciók nélkül is lehet fejlődni.

Néhány évvel később kezdtem el foglalkozni meditatív állapotokban a korregresszióval. Az érdekelt, hogy ebben az állapotban fel tudok-e idézni olyan emlékeket az életemből, amikre tudatosan nem emlékeztem. Illetve: mik a legkorábbi emlékek, amikhez így hozzá tudok férni. Az eredményen magam is meglepődtem. Volt egy “sötétszobánk” a házban, egy ablak nélküli, tárolónak használt helyiség, amiben állt egy kanapé. Kifejezetten szerettem használni a gyakorlataimhoz, mert alapból sötét volt, csendes és hűvös.

Az egyik gyakorlat közben egyszercsak megjelent bennem az érzés, hogy feszült vagyok, nagyon izgulok, és egy kép: egy szárítókötélen csimpaszkodva mászok ki egy ablakon, előttem egy maci és más játékállatok. Mind a képek, mind az érzések teljesen irracionálisnak tűntek, de határozottan valóságos emlékként jelentek meg a bennem. Az elmém akkor ki is dobott, mert nem tudtam értelmezni ezt az ellentmondást. Anyukámnál rákérdezve derült ki, hogy ez egy jelenet egy meséből, amit kb. 2 éves koromban olvasott fel nekem. A játékok az őket „terrorizáló“ kisfiú elől szerettek volna elmenekülni.

Ezek után természetesen kifejezetten érdekelt, vissza tudok-e menni ebben a formában életem még korábbi emlékeihez, van-e bármilyen határa ennek. Nagyon izgalmas kérdésnek találtam, el tudnék-e jutni a magzati életem élményeihez, érzéseihez. Újabb éveknek kellett eltelniük, mire erre választ kaptam, de nem pont úgy történt, mint ahogy erre számítottam.

Traumák vonzásában

A korregressziós gyakorlatok során kiderült számomra, hogy vannak bizonyos típusú emlékek, amiket az elme előszeretettel tudatosít: azokat, amikhez intenzív érzelmek társulnak. Ezen belül is az átlagosnál gyakrabban hozza felszínre életünk traumatikus eseményeinek lenyomatait. Tehát olyan emlékeket, amikhez negatívnak gondolt erős érzelmek társulnak, mint amilyen a félelem, a düh, a szégyen, bűntudat, tehetetlenség. Már harminc fölött voltam, amikor elkezdett foglalkoztatni, milyen összefüggés lehet az elmében tárolt traumatikus élmények és a kisbabakorom óta meglévő ekcémám és allergiáim között. Szöget ütött bennem a gondolat, a a testi tünetek lehetnek-e traumatikus élmények szomatizált tünetei. Hiszen azt mindannyian megtapasztaljuk életünk során, hogy az érzéseink testileg is hatnak ránk: megemelkedik a pulzusunk és izzad a tenyerünk, ha izgulunk, hogy csak egyetlen példát említsek.

Logikus lenne, hogy a permanensen bennünk lévő, de elfojtott vagy tudattalan érzelmi emlékek is valahogyan hatnak a testi folyamatainkra. Ezen a ponton már célirányosan ástam bele magam korregressziós meditációkba (hipnózisokba), az életemben megfigyelhető negatív érzelmi állapotok gyökértraumáit keresve. Az egyik ilyen gyakorlat során zuhantam bele első alkalommal egy minden korábbinál szokatlanabb és intenzívebb érzelmi állapotba: lágyan ringatóztam egy folyadékszerű anyagban, ugyanakkor nagyon erős félelem is volt bennem. Annyira az élmény hatása alá kerültem, hogy megállíthatatlanul zokogtam. A következő időszakban kiderítettem a permanens szorongás okát: heteken keresztül téma volt anyukámban az abortusz. Erről addig nem tudtam.

Abban az évben, amikor elkezdtem foglalkozni ezzel a magzatkori élménnyel, először voltak minimális tüneteim parlagfűszezonban. Aztán szépen lassan teljesen tünetmentessé váltam, ma már méteres parlagfüvet is problémamentesen kaszálok. Negyvenegynéhány éves koromra jutottam el oda, hogy egész életem addigi legkiegyensúlyozottabb testi-lelki egészségállapotába kerültem. Szóval annak, hogy elmerüljünk a tudat mélységeiben, és elkezdjünk foglalkozni azokkal az élményekkel, amiket tárolunk magunkban, messze nagyobb hordereje van, mint elsőre gondolnánk. Nem csak valami érdekességek a múltból, hanem olyan pszichés lenyomatok, amik a testünk egészségi állapotára is hatással vannak.

A határtalan tudat

Az előző írásomban összehasonlítottam az elme mélyebb rétegeibe történő utazás állomásait azzal, mintha egy lifttel haladnánk egyre mélyebbre. A korregressziós gyakorlatok során volt egy érdekes tapasztalatom, amint eljutottam oda, hogy magzatkori emlékekhez is hozzá tudtam férni; ez volt a korábbi írásban a mínusz 10-ik liftszint. Méghozzá az, hogy csomó hasonlóan irracionálisnak tűnő kép és érzés került felszínre, mint a fentebb említett kisgyerekkori emlékben, amiről utólag kiderült, hogy egy mese története. De ahogyan a fenti mese emléke is úgy jelent meg bennem, mintha saját magam menekültem volna a plüss játékokkal együtt a ruhakötélen mászva, úgy ezekkel a képekkel és érzésekkel is teljes mértékben azonosultam.

Egy idő után elkezdtem úgy érezni, hogy magzati “álmokat” tudatosítok. De honnan lehet egy magzatnak olyan álma, vagy bármilyen belső információja, amelynek helyszíne az ókori Egyiptom, egy második világháborús csata, egy kolostor a tibeti fennsíkon, vagy egy indián tábor a prérin? Ha nem a magzat saját történetei, akkor honnan veszi ezeket a belső képeket?

A tudatnak ezeket a mélységeit kutatva az ember szokatlan élmények és érzések tömegével találkozik. Mintha a határmezsgyéjén állna valaminek, ahol az egyéni emlékek és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek átfordulnak valami másba. Elmosódnak az egyén határai, nehezebben definiálható az “én”, az ember hirtelen elkezd beleérezni más létformákba. Újrarendeződik az élet, a tér és az idő fogalma, nem látszódik az események linearitása. A dolgok nem egymás után történnek, hanem valahogy minden egyszerre van jelen, egy helyen.

Minél több időt töltök el ezeknek az élményeknek és érzéseknek a világában, annál határozattaban ölt bennem formát az a gondolat: az élet egyáltalán nem az, és nem úgy működik, ahogyan mi azt elképzeltük. Mi csak a felszínen úszó jéghegyet látjuk, azt fogjuk fel egyedüli valóságként, és közben észre sem vesszük, hogy az élet java az egyelőre láthatatlan mélységben zajlik.

Segítségre van szükséged abban, hogyan kezdj neki a meditálásnak? Már gyakorló meditáló vagy, de elakadtál, nem érzed a fejlődést? Szeretnél megismerkedni mélyebb transz állapotokkal? Online vagy személyes beszélgetésekben is szívesen segítek neked. Felveheted velem a kapcsolatot az oldalon található elérhetőségeken, vagy a facebook profilomon keresztül üzenetet írva.

Hasznosnak találtad, amit olvastál? Köszönjük, ha megosztod az ismerőseiddel, barátaiddal.

Biztosan feltűnt, hogy az oldalunkon nincsenek reklámok. Szeretnénk tisztán átadni azokat az üzeneteket, amiket fontosnak tartunk. Ugyanebből kifolyólag valamennyi rendezvényünk is ingyenes. Az egyesületünk részére nyújtott támogatások, adományok teszik lehetővé, hogy ez a jövőben is így maradjon.

Köszönjük, ha te is TÁMOGATSZ bennünket.

AZ1 hírlevél

Nem szeretnél lemaradni az oldalunkon megjelenő legújabb írásokról, a tervezett rendezvényeinkről? Iratkozz fel a hírlevelünkre, és időszakosan (max. 2 hetente egy alkalommal) kapsz tőlünk egy összefoglalót.

A hírlevelet bármikor lemondhatod az e-mailek alján található linkre kattintva.

Férfi blog

Tudatossá válni a gyermekekre | AZ1.HU
A tudatos férfi

Tudatossá válni a gyermekekre

Tanuljunk meg tudatosak lenni arra, hogy amit teszünk, hogyan hathat a gyerekekre. Mi az a karma, amit tudatlanságunkban ráterhelünk a jövőre.

Tovább
A spirituális férfi | AZ1.HU
A tudatos férfi

A spirituális férfi

Mit jelent a mai racionális, logikusan felépített világunkban spirituálisnak lenni? Miért segíthet hozzá bennünket egy kiegyensúlyozottabb élethez?

Tovább
"Három az egyben" tantra | AZ1.HU
A tudatos férfi

“Három az egyben” tantra

“Három az egyben”: érzékiség és érintés, testi egymásban levés és lelki összekapcsolódás. Egy tantra gyakorlat részletes leírása.

Tovább

ez is érdekelhet

Tantra és meditáció | AZ1.HU

Tantra és meditáció

A meditáció és a tantra élményének összekapcsolása a tudati fejlődés és a lelki mélységeink felfedezésének új dimenzióit tárja fel.

Egy-Lélek kapcsolatok | AZ1.HU

Légy a társam a lélek útján

Társakat találni a lélek útján az egyik legnagyobb kihívás. Nincs hozzá “kézikönyv”, a saját tapasztalatainkból próbálunk okulni.

Mire jó a meditáció? | AZ1.HU

Egyáltalán mire jó a meditáció?

Milyen haszna lehet a meditációnak a mindennapi életünkben? Előfordulhat-e bármilyen nem kívánt, negatív mellékhatás? Hogyan kezdjünk neki?