Hibás a koronavírus-járvány elleni stratégia?

Hibás a koronavírus-stratégia? | AZ1.HU
Siewert András

Siewert András

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
Siewert András

Siewert András

A koronavírus-járvánnyal egy újabb globális kihívás előtt állunk, amely számtalan kérdést vet fel. Nagyon lassan tanulja az emberiség azt a leckét, hogy a természet évmilliárdok alatt aprólékosan összecsiszolódott rendszerébe nem lehet büntetlenül belepiszkálni. Itt az ideje leszámolni azzal az illúzióval is, hogy mi „kiemelkedtünk” a természetből, és bármilyen formában tudjuk irányítani, kontrollálni. Nem: ugyanúgy egy fogaskerék vagyunk ebben az életnek nevezett rendszerben, amiben valamilyen formában minden mindennel kölcsönhatásban áll.

Az orvostudományt az emberiség nagy vívmányának tartjuk, joggal. De van egy ugyanolyan „betegsége”, mint a tudomány egészének: csak részeket vizsgál, hiányzik belőle a komplex szemléletmód, és gyakran az élettel szembeni alázat is. A civilizációnk tele van felfedezésekkel, amikért először rajongunk, mert nem foglalkozunk a hosszú távú hatásaikkal. Itt van például a műanyag, ami az egyik legmindennapibb anyag lett az életünkben. Észre sem vettük, hogy szépen lassan elárasztotta a természetet. Mikroszemcsék formájában ma már szinte kiirthatatlanul ott van mindenben, és fogalmunk sincs arról, ez hogyan hat az egészségünkre. 

A modern orvostudomány az utóbbi 100 évben egyre több mesterséges, szintetikus anyaggal avatkozik be az emberi test működésébe. Harcot folytat a járványok ellen is, megjelentek a vakcinák, amiknek köszönhetően számos mumus betegség a háttérbe szorult. De az is látszódik, hogy ez egy mesterségesen fenntartott állapot: ahogy valahol visszaszorul egy védőoltás, azonnal elkezdenek újból terjedni a kihaltnak vélt betegségek.

A természet legapróbb jelensége jelenti az orvostudomány és az emberi civilizáció számára az egyik legnagyobb kihívást: a vírus.

A vírus mint az evolúció motorja

Nincs tudományos konszenzus abban, egyáltalán élőlény-e, sem abban, mikor jelent meg az evolúció során: a legelső élőlény volt, vagy valamikor menet közben jelent meg a törzsfejlődésben. Ami biztos, hogy elképesztő alkalmazkodóképességgel rendelkezik, nincs még egy olyan genetikai struktúra a természetben, ami ilyen gyorsan tud mutálódni, változni. Van bennük valami sajátosan intelligens, ahogyan képesek jelen lenni és fennmaradni évmilliárdokon át. Amit pedig kevesen tudnak: rendkívüli hatással bírnak az evolúciós folyamatokra.

Az emberi génállomány mintegy fele többé-kevésbé csonka vírusgénekből áll. Thierry Heidmann francia virológusnak 2006-ban sikerült mintegy 50 millió éves, emberi génekből kinyert vírusmaradványokból komplett vírusgénkészletet rekonstruálnia. A szaporodóképes vírus a „Főnix“ nevet kapta. Heidmann kísérlete alátámasztotta, hogy az emberi génállományban található vírusmaradványok valaha komplett vírusok voltak.

Bármilyen furán hangozhat, a génállományunkban található vírusszekvenciák külső vírusoktól védenek meg bennünket – ezt állítja többek között Karin Mölling német vírus- és rákkutató is. A sejtjeinkben található vírusok nem engednek más vírusokat oda behatolni. Mölling szerint itt lenne az ideje újragondolni a vírusok szerepét, ugyanis nemcsak megbetegítenek, ahogyan a klasszikus virológia tanítja, hanem olyan génállományokat is létrehoznak, amelyek megvédenek. Ha pedig már nincs rájuk ott szükség, mert a veszélyeztető vírus már nem létezik, elkezdenek a sejtjeinket védő vírusrészek is leépülni, darabokra esni.

Frank P. Ryan angol víruskutató még ennél is tovább megy. „Virolution“ (Virolúció) című könyvében kifejti, hogy a vírusok esszenciális szerepet játszanak az evolúcióban, és vírustörzsek sokaságát mutatja be, amelyek alapvetően szimbiotikusan élnek együtt az állati- és emberi szervezettel mindaddig, amíg annak egyensúlyban van az immunrendszere.

Sőt minden jel szerint az emberi szaporodás jelenlegi formájának kialakulását is egy vírus tette lehetővé. John McCoy, a Cambridge Egyetem genetikai kutatója 2000-ben fedezte fel, hogy a méhlepény kialakulásában nélkülözhetetlen szerepet játszik egy syncytin nevű protein. Ezt a proteint viszont nem a saját kódoló génjeink termelik, hanem a HERV-W nevű endogén retrovírus génje.

A kutatókat érő meglepetéseknek nincs vége: egyes vírustörzsek képesek „együttműködni“, kölcsönhatásra lépni egymással. Töredékes vagy látszólag „halottnak“ tűnő géndarabok váratlanul aktívvá válnak, amikor kapcsolatba kerülnek a szervezetbe kívülről behatoló vírusokkal. Az exogén és a „házi“ virális génjeink adott esetben kisegíthetik egymást hiányzó építőelemekkel. 

Laborkörülmények között már kimutatták, hogy a behatoló Epstein–Barr-vírus aktiválja a HERV-K18 endogén retrovírust az immunrendszerünk megtámadott B-limfocitáiban. Az aktivált retrovírus pedig egy olyan „szuperantigént“ termel, amely előnyhöz juttatja a behatoló vírust az immunvédelemmel szemben.

Mint láthatjuk, a vírusok szerepéről az élet kialakulási folyamatában és evolúciójában még mindig túl keveset tudunk. Már ez önmagában óvatosságra kellene hogy intsen bennünket: járjunk el körültekintően a mesterséges beavatkozásokkal a vírusok világába, mert nem ismerjük a hosszú távú következményeket.

Az orvostudománynak köszönhetően elnyomjuk egy-egy vírus hatékonyságát a szervezetünkben – de vajon azzal is tisztában vagyunk, ez hogyan hat magára az evolúcióra? Mesterségesen életben tartunk élő rendszereket, amiket a természet valamilyen oknál fogva kiszelektált volna. Például azért, mert egészében gyengítik egy faj fennmaradási, fejlődési lehetőségeit, védekezési esélyeit új, külső behatásokkal szemben. Igen, csúnyán hangzik elsőre, de ideje lenne felébredni: nem vonhatjuk ki magunkat a természeti törvények hatálya alól. Istent játszhatunk, de minden jel arra mutat, hogy ennek hatalmas bukás is lehet a vége.

Még mindig rengeteg a koronavírussal kapcsolatos kérdés

Az aktuális járványt kiváltó SARS-CoV-2 egy sok szempontból atipikusan viselkedő vírus. Mind a tünetek, mind az utólagos következmények rendkívül széles skálán mozognak, egyelőre ebben semmiféle logikát nem sikerült kimutatni. Rejtély övezi a koronavírus-járványnak azt a tulajdonságát is, hogy szinte kivétel nélkül gyenge lefolyású betegséget okoz a gyerekeknél, holott a szokásos felső és alsó légúti vírusos megbetegedések őket sem kímélik. Azzal sem vagyunk még tisztában, mennyi időre ad védettséget, ha valaki átesett a betegségen – Magyarországon is vannak ősszel megbetegedett emberek, akik az év első felében is átestek a betegségen. Vannak elszórtan esetek, amikor már néhány héttel a felgyógyulás után újra pozitív PCR-tesztet produkálnak.

Azon is sok szakember elcsodálkozik, miért kíméli a koronavírus-járvány a fekete-afrikai országokat, holott év elején még azon aggódott a WHO, hogy az elmaradott egészségügy miatt ott lehet a legsúlyosabb lefolyású a járvány. A Dél-Afrikai Köztársaságot leszámítva az összes régióbeli országban kevesebb a fertőzés és alacsonyabb a halálozási esetek száma, mint Magyarországon, ez még a közel 200 millió lakosú Nigériára is érvényes.

Míg a legtöbb országban a koronavírus-járvány őszi, második hullámának lefolyása súlyosabb, mint az év eleji elsőé, van néhány kivétel; ilyen például Svédország, akik rengeteg kritikát kaptak a különutas járványkezelésért. A tavaszi hullámban sok halálos áldozata is volt a járványnak, összehasonlítva más európai országokkal, főleg az idősek körében. Holott pont az időseket próbálták védeni, az ő szabad mozgásukat korlátozták. Ezt a korlátozást néhány héttel azelőtt törölték el, hogy a járvány Európában újra felszálló ágba került – némi késéssel Svédországban is. Ugyanakkor van egy meglepő fejlemény: a betegek közül kevesen szorulnak intenzív kórházi kezelésre, és alacsony maradt a halálozási ráta. Érdemes ezt összehasonlítani Magyarországgal, mindkét országnak körülbelül ugyanannyi lakosa van. Pont két ellentétes irányú halálozási görbét látunk az aktuális statisztikákban.

Koronavírus-járvány (covid-19) halálos áldozatainak száma | AZ1.HU

Svédországban továbbra is alig vannak korlátozások, a kormány csak ajánlásokat fogalmaz meg. Nincs maszkviselési és távolságtartási kötelezettség, nyitva vannak az iskolák, éttermek, színházak, múzeumok, és az idősekre vonatkozó korlátozásokat sem hozták vissza. 

Alábecsüljük a Covid–19 járvány okainál a pszichés tényezőket?

A stressz, a depresszió és az immunrendszer védekezőképessége közötti összefüggéseket a pszicho-neuroimmunológia már kimutatta. A tartós stressz és a depresszió csökkenti a szervezet ellenálló képességét, különösen a légúti megbetegedések esetén, ezt mutatta ki a Hamburg–Eppendorf-i egyetemi klinika és a Roehampton Egyetem 2009-es kutatása.

2020 júliusában a londoni Roehampton Egyetem kutatói Covid–19 specifikus kutatást is végeztek azzal kapcsolatban, hogyan hat a járvány kapcsán bevezetett szociális távolságtartás az emberi szervezetre. Az eredmény: a virológusok által kezdeményezett szociális izoláció nyilván segíti a vírus terjedésének megakadályozását, azonban hosszú távon negatív hatása van mind az immunrendszerre, mind a kardiovaszkuláris rendszerre. A kutatást vezető Fulvio D’Acquisto professzor úgy fogalmazott: „az immunrendszerünk a tapasztalataink és érzéseink tükörképe“. 

Magyarul: a jelenlegi intézkedések rövid távon segítik a koronavírus-járvány gyors terjedésének megakadályozását, de eközben a járulékos hatásokkal – a munkahelyek elvesztésétől való félelem, a megszokott életvitel megváltozása miatti szorongás, a szociális távolságtartás –, nemcsak pszichés elváltozásokat okoznak, hanem testileg is megbetegíthetnek, kedvezhetnek új betegségek kialakulásának, és fogékonyabbá válhatunk magára a koronavírusra is, illetve súlyosabb lehet a betegség lefolyása. 

Kifejezetten fontos lenne a svéd modell vizsgálata ebből a perspektívából, illetve lassan ideje lenne utánajárni annak, miért védettebbek a gyerekek a koronavírushoz kapcsolódó betegség súlyos lefolyásával szemben. Lehet-e ennek köze ahhoz, hogy nincs még olyan kialakult betegségtudatuk, mint egy felnőttnek, kevésbé gyengítik az immunrendszerüket pszichés tényezők? Mert mindez akár azt is jelentheti, hogy az egyéb atipikus jellemzők mellett vagy még egy új, eddig  figyelembe nem vett jellegzetessége ennek a vírusnak: minden eddiginél érzékenyebben reagál a pszichés állapotunkra.

Mindezek mellett el kellene gondolkoznunk azon, hogyan alakítsuk a vírusokkal kapcsolatos viszonyunkat, újragondolva azt is, a jelenlegi beavatkozásaink a természetes folyamatokba hosszú távon milyen károkat okozhatnak. Talán még nincs késő ahhoz, hogy szemléletmódot váltsunk ezen a téren is.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

AZ1 figyelő

Nem szeretnél lemaradni arról, hogy szerintünk milyen fontos dolgok történtek a világban? Iratkozz fel, és heti egy alkalommal postázzuk az e-mail címedre az ingyenes AZ1 Figyelőt. 

Legújabb hírek

ez is érdekelhet