Ha a Föld jövője iránt aggódunk, számtalan dolog juthat eszünkbe, amivel segíthetünk azon, hogy a jövő generációinak is élő otthona lehessen. Ilyen feladat lehet, hogy szemeteljünk kevesebbet, ahol nem kell, ott ne használjunk műanyagot, az élet minél több területén újrahasznosítható anyagokat alkalmazzunk, használjuk a közösségi közlekedést az autó helyett, ha nem muszáj, ne üljünk repülőgépre, vásároljunk helyi termelőktől… a listát még hosszan lehetne sorolni. De kinek jutna eszébe az a címben szereplő állítás, hogy a Föld sorsát az érzelmeink döntik el?
Hogy az érzelmek fontos szerepet játszanak az életünkben, azzal ugyan tisztában van mindenki, de mivel nem mérhető le se a súlyuk, se a hosszuk, sőt, alapvetően hajlamosak kiszámíthatatlanul viselkedni, a tudományos megismerés mostohagyerekei voltak. Valami evolúciós zsákutca, amin túl kell lenni, hogy végre tisztán racionális, értelmi alapon dönthessünk az életünk dolgairól. Aztán a pszichológia és a neurológia fejlődésével kiderült, hogy a képlet korántsem ennyire egyszerű. Sőt, amíg az érzelmeket kezdetben egy olyan jelenségnek gondolták, ami csak az emberekre jellemző, idővel kiderült, hogy nagyok sok élőlénynek van érzelmi élete.
Ma már ott tart az ember pszichés működésének kutatása, hogy ki lehet jelenteni: a döntéseink többnyire nem racionálisak, hanem érzelmileg motiváltak. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: miért megy ilyen nehezen, hogy az ember a döntéseinél figyelembe vegye a természeti környezetet? Miért rohanunk tovább az önpusztítás szakadéka felé? Az előbbi mondatban megkaptuk erre a választ: mert nincs rá elég érzelmi motivációnk. Nem kapcsolódunk elég mély érzelmekkel az anyabolygónkhoz, nem érezzük iránta a felelősséget.
Ha a Földet akarod megmenteni, változtass az érzelmeiden
De hogyan érezhetnénk nagyobb felelősséget valami iránt, amit nem is tudunk rendesen körbehatárolni? Ami olyan hatalmas, hogy megismerni sem tudjuk rendesen, egy élet sem elég hozzá. Felelősséget azért tudunk vállalni, akiért vagy amiért aggódunk. Aggódni pedig azért szoktunk, aki vagy ami fontos számunkra, értéket képvisel az életünkben. Fontosnak nyilván azt szoktuk érezni, amivel pozitív érzelmi kapcsolatunk van: ami biztonságot, örömöt, szabadságot, szeretetet, tudást, harmóniát visz az életünkbe. Ezzel el is érkeztünk a megoldáshoz.
Többnyire úgy tekintünk az érzelmeinkre, hogy azok spontán nyilvánulnak meg bennünk, reakcióként egy belső folyamatra vagy külső észlelésre. Látunk valami szépet, és ez örömmel, harmonikus érzésekkel tölt el bennünket. Vagy felidézzük magunkban egy számunkra kedves ember emléket, és szeretet lesz bennünk, ahogy gondolunk rá. Azonban nem vagyunk kiszolgáltatva az érzelmeinknek, tudjuk őket tudatosan formálni, átalakítani különböző módszerek segítségével, ilyen pl. a Földanya tantra.
Ne feledjük, az érzelmeink úgy terjednek a térben, mint a hullámok a víz felszínen, miután bedobtunk egy kavicsot. A dühömet megérzi a környezetem, és rá is hatással van. Megváltoztathatja a környezetemben lévők érzelmi állapotát, gondolatait. Az ő változásaik pedig az ő környezetükre hatnak. Így hullámzik végig egy egyre növekvő térben minden érzelmünk. A folyamat természetesen komplex, állandóan változó hatások kereszttüzében formálódnak az érzelmi állapotaink.
A modern kommunikációs eszközöknek köszönhetően ez az érzelmi dinamika sokkal nagyobb, mint akár 30-40 évvel ezelőtt. Az internet, a mobil kommunikáció világában jóval több impulzus ér bennünket, ezért az érzelmi reakcióink is gyorsabban követik egymást. Egy-egy hír akár pillanatok alatt körbefutja a Földet, és akár emberek millióiból vált ki érzelmi reakciókat.
Az érzelmeink azonban nem csak az emberi környezetünkre hatnak. Akinek van olyan háziállata, amivel szorosabb a kapcsolata, már tapasztalhatta, hogyan reagálnak a gazdájuk érzelmi állapotára, még úgy is, hogy egy szó nem hangzik el. Egy másik élőlény (érzelmi) állapotának a gyors felismerése evolúciós előnyt jelent, hiszen ez segít abban, hogy el lehessen dönteni: menekülni kell vagy lehet valahogy kapcsolódni hozzá. Az érzelmek felismerésének képessége tehát eleve evolúciós szelekciós tényező.
Folynak kutatások azzal kapcsolatban is, milyen kölcsönhatások vannak a növények és az ember érzelmi világa között. Aki szeret erdőbe járni, érezheti saját magán is, hogy milyen megnyugtató, harmonizáló hatása van annak a közegnek. Botanikusok pedig arról kezdenek el beszélni manapság, hogy a növényeknek is megvan a saját intelligenciájuk és érzelmi működésük.
A különböző érzelmi minőségek tehát lényegében minden életformában előfordulnak, így azt is megállapíthatjuk: az érzelmeken keresztül a Föld minden élőlénye képes egymásra hatni. Láthatalan érzelem-cunamik hömpölyögnek végig a bolygónkon, formálják az emberi döntéseket, és a Föld minden lakójának életét.
Több empátia kell a Földnek
Azt szeretnénk tehát elérni: minél több embernek legyen érzelmi motivációja arra, hogy megmentsük a bolygónkat, és egy élhető világot alakítsunk ki rajta. Pozitív érzelmi kapcsolatokra van szükségünk a természettel, de ez aligha működik úgy, hogy ha nincs meg ugyanez az emberi környezetünkkel.
A megoldás szinte annyira ősi, mint maga az emberiség, hiszen a kezdetek óta tudták-érezték az elődeink, hogy az élet csak úgy fenntartható, ha harmóniában élnek a törzsi közösség tagjai egymással és a természeti környezetükkel is. A természeti népek “vallásai”, életfilozófiái is ebben a szellemben születtek. Meglátni a természetben az istenit, amit be kell fogadni, amivel eggyé lehet válni. Összekötni egymással a létezés különböző minőségeit, megnyilvánulásait. A természetből merített neveket adni egymásnak, mint Nagy Medve vagy Fürge Őz. Totemállatokkal álmodni, és elmerülni a választott segítő lény tulajdonságaiban, érzelmeiben. Tisztelni a Föld méhének gyümölcsét, az élet minden megnyilvánulását, és erre már kicsi koruktól kezdve tanítani a gyerekeket.
Teljesen egyszerűnek tűnő megoldások, és elegendőek ahhoz, hogy valaki a természet gyermekének érezze magát, és így tekintsen a társaira is. Hogy empátiát érezzen minden élőlény iránt, ami körbeveszi, amikkel együtt éli a mindennapjait. Ahhoz, hogy egy ilyen minőségű empátia teret kapjon a modern nyugati társadalomban, radikális szemléletmódváltásra van szükség az életmódunkban, különösen az oktatásban, a gyerekek nevelésében, hogy a következő generációk már eleve más hozzáálással váljanak felnőtté.
Földanya tantra
Az érzelmek tudatos formálása (nem elfojtása!) nem csak abban segíthet, hogy legyenek pozitív érzelmi motivációnk a Föld és a természet irányába, és ezáltal jobban magunkénak érezzük az anyabolygónkat, de a mindennapi életünk hatékonyabb menedzselését is lehetővé teszi. A feladat elsőre nem is tűnik olyan bonyolultnak: alakítsunk át minől több “taszító érzelmet” a vonzást erősítő érzelmekké. De aki már volt például féltékeny, az tudja, hogy ettől az érzéstől nem olyan egyszerű megszabadulni. Az meg végképp hatalmas kihívásnak tűnik, hogy átformáljuk a pozitív érzelempárjává, ami az együttérzés.
A Földanya tantra technikái abban segíthetnek, hogy a bennünk lévő negatív érzelmi állapotok minél nagyobb részét képesek legyünk legalább semlegesíteni, vagy ami még jobb: pozitív érzelmekké formálni. Bizalmatlanságból legyen bizalom, bűntudatból vagy szomorúságból öröm, félelemből lelkesedés, csalódottságból hála, és még folytathatnánk a sort. Legyen minél több olyan érzelmi állapotunk, amellyel pozitív irányba terelhetjük a Föld jövőjét.
